Pánczél Gábor

Magamról írni nem egyszerű feladat.
Ha dicsérek akkor fényezem magam, ha becsmérlek az álszerénység, megpróbálok tehát a szigorú tényekhez ragaszkodni.

1968.02.13.-án születtem Budapesten, anyukám a saját 24. születésnapja után kapott saját magától ajándékba. Állítólag szép baba voltam, még az orvos sem sírt fel mikor meglátott, így aztán nekem kellett bömbölni mindenki örömére.

Életem első évei a nagy átlaghoz hasonlóan teltek, bölcsőde, aztán óvoda. Itt már valamit előre jelzett a sors mert a jelem az oviban a rádió volt. Életem első kilenc évét a Fradi pálya mögött a Vágóhíd, később Óbester utcában töltöttem, így tehát eljegyeztem magam a sporttal. A hely pedig annyira megfogott, hogy örökre hűséget esküdtem az Újpest csapatának. Az általános iskola felső tagozatát pedig már a IV.kerületben kezdtem el, és ami a helyváltoztatásokat illeti nagyjából be is fejeztem a mászkálást. A gimnáziumban annyira jó voltam (szerintem), hogy elég volt egy év a kijárásához. A tanerők szerint ez nem így volt ezért sajnos szakközép iskolába is járnom kellett. A Postaforgalmira esett a választás, itt érettségiztem, levelező tagozaton. Ennek oka egy betegség volt. 1985-ben megküzdöttem a rákkal. Mondjuk, hogy döntetlen lett az eredmény, életben maradtam, de a bal lábamat térd felett amputálni kellett.

Rövid ideig a hírlap üzletágban dolgoztam,különféle postai cégeknél. A rendszerváltás idején én is rendszert váltottam és a nyugdíjrendszert választottam. Az ez időtájt egyre szaporodó média iskolák közül a Komlósi Gábor által alapított sportriporter iskolát választottam, és sikeresen el is végeztem. Megkezdtem tehát az újságírói pályát. Először az MTI sport tudósítója lettem, de az írás csak rövid ideig kötött le, úgy éreztem beszélnem kell. Eközben beiratkoztam Havas Henrik média iskolájába ami egy évesnek indult, de mire befejeztem már a szegedi egyetem média tanszakán találtam magam, így lettem egyetemista. Az egyetemi évek alatt pedig rádiózni kezdtem. Először a budakalászi Régió rádióban, majd jött a legendás Rádió 11. Amikor ez megszűnt a Juventus rádió sporttudósítója lettem, innen pedig a 92,9 Sztár rádióba igazoltam sportszerkesztőnek, de ez is megszűntâ026 Kicsi kihagyás következett, ezután pedig felvettek az akkor induló Klub rádióba, amely az első közlekedési rádió volt az országban. Itt már komolyabb feladatokat is kaptam, műsort vezettem, és megbízott főszerkesztő voltam. Sajnos ezt a rádiót is utolérte a végzete, és a tulajdonosváltás. Miután eljöttem a Dunakanyar rádió lett az új munkahelyem ahol műsorvezetőként négy évet húztam le, és már magam sem lepődtem meg amikor a cég tönkrement)))

Azért jó dolgok is történtek közben. Például az 1998-as évben amikor egy hónapot eltölthettem álmaim országában Kanadában. Rá egy évre pedig megnősültem, 2000-ben pedig megszületett Dávid fiam, őt 2002-ben Petra lányom követte.

2005-ben amikor a Dunakanyar rádió megszűnt, úgy tűnt véget ért a rádiós karrier számomra, ezért visszatértem az alapokhoz, lapterjesztési menedzser lettem. Ez magyarul újságárust jelent Mikor már úgy látszott, hogy a bódéból visznek a temetőbe akkor indult el a Helló rádió, melynek csapatához 2008 december 1.-én csatlakoztam. Itt tartok most és mint mindenki ha jó közösségen van, most én is azt érzem, nem szeretnék változtatni. Remélem a rádió sem, mert akkor sokáig tudunk majd együtt dolgozni, remélhetőleg hallgatóink legnagyobb megelégedésére.

Remélem sikerült tárgyilagosan és tényszerűen bemutatkoznom, de az igazi énemet inkább a hangszórókban keressék!

u.i.: Celebinformációk rólam:

kedvenc ételem: mindegy csak leves legyen

kedvenc csapatom: HAJRÁ LILÁK!

kedvenc állatom: kutya

kedvenc színem: fekete és fehér

kedvenc zenekarom:LGT

kedvenc italom: sör

kedvenc időtöltésem: sportot űzök a sport nézéséből, egy kihaló faj képviselője vagyok, meccsre járok

szabadidőmben pedig a pálya szélén állok és szurkolok a kisfiamnak, hogy kibírja az edzéseket, és bekerüljön a hétvégi csapatba.