Vendégünkkel az ORFK Bűnmegelőzési és áldozatvédelmi osztály munkájáról, szerepéről, feladatairól és a magyarországi droghelyzetről beszélgettünk.
Somogyi Emma
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki mindig arról álmodott, hogy műsorvezető lesz egy rádióban…
Így is kezdődhetne a történetem, de ez nem lenne igaz.
Bár gyerekkoromban az öcsémmel sokszor játszottuk azt, hogy rádióriporterek vagyunk, és persze legtöbbször egy olyan focimeccsről kellett tudósítanom, ahol ő volt a gólkirály, de azt soha nem gondoltam, hogy ez a valóságban is megtörténhet.
Aztán eltelt úgy huszonegynéhány év, hogy rádióhoz közel csak az autómban kerültem. Beszélni mindig is imádtam, azt mondják hallgatni is jól tudok, de kérdezni, na azt szeretek igazán.
Eddigi életutam során, egész sok mindent csináltam már: ápoltam már betegeket, eladtam dolgokat vevőknek, pátyolgattam idős embereket, tálaltam ételt éheseknek, segítettem munkát keresni, dolgozni akaróknak.
Mindezek mellett egyszer csak anyuka lettem és meg sem álltam addig, amíg nem lett 3 édes, helyes, belevaló gyermekem.
Néhány éve, egy autós, aki vezetés közben éppen telefonált, és egy pillanatra nem az útra figyelt, megváltoztatta örökre az életemet. Most úgy élek, hogy megismertem az élet egy olyan szegmensét, amit nem mindenki lát, de ez nekem sok barátot, tapasztalatot és bölcsességet hozott.
Egyszer egy barátnőm szólt, hogy munkaügyben meghallgatásra megy egy rádióhoz, és engem vinne „témának”. Vele mentem, és amikor vége lett az interjúnak, megkérdezték, hogy én nem szeretnék-e jelentkezni. Először nemet mondtam, de aztán hosszas rábeszélés és átgondolás után meghoztam életem egyik legjobb és legizgalmasabb döntését. 2009 júliusa óta nagyon profi kollégáktól, sok hasznos dolgot tanultam meg, és sok értékes emberrel találkoztam a munkám során.
Eddig az élet volt, az iskola, ami sok mindenre megtanított, de most éppen arra készülök, hogy tovább képezzem magam és diplomám is legyen a megszerzett tudásomról.
Szeretem, hogy megoszthatom a gondolataimat másokkal, hogy valamit adhatok magamból azoknak, akik a Helló Rádiót hallgatják. Igaz, hogy nem azt kiabálom a mikrofonba, hogy „hajrá, Öcsi, rúgd be te vagy a bajnok”, de ezért ez így is nagyon jó.
